, (fö-l) fn. tt. föl-t, tb. ~ök. 1) Valaminek teteje vagy azon oldala, mely az alnak ellentétetik. Hordó föle, hordó alja. Téjnek föle. Ágy föle, ágy alja. Ha leszedted a fölét, edd meg az alját is. (Km.). 2) Átv. valaminek finomabb, jobb, nemesebb része.