v. FÉSZE, eléjön a régi halotti vagy sírbeszédben (mai irásmód szerént): "És lön halálnak és pokolnak fesze és mind ő nemének." Nyelvészeink többféleképen igyekeztek értelmezni. Leghihetőbb azok (Kassai József és Döbrentei Gábor) véleménye, kik abban a vésze szót sejtik. Halálnak és pokolnak vésze nem azt teszi, hogy a halál és pokol veszett el, hanem a vészt, mely a halállal jár: halálvész, pokolvész, mint szélvész, dögvész, csatavész. Ugyanez megfejti a következő kitételt is: "és mind ő nemének" azaz vészt hozott mind ő nemére. Újabb időben a finn pesä (= fészek) is bevonatott a fejtegetésbe (M. akadémiai Értesitő 1853. év 329. lapon), amely szerént ha az első mondatból: halálnak és pokolnak fészke nagy erőtetéssel valamely értelmet ki is csigázhatnánk, de a másik mondat: és mind ő nemének (t. i. fészke lőn az által, hogy evék a tilott gyümölcsből), teljesen érthetetlen marad. S az értekező mégis azt veti utána: "Tudjuk, mennyire kínlódtak és kínlódnak nálunk e szónak megfejtésével; de inkább hajlunk képtelenekre, mint sem tanulnók a rokon nyelveket." S íme, alighanem megfordítva áll a dolog.