, (fesz-ě-get) áth. és gyak. m. feszěget-tem, ~tél, ~ětt. Tulajd. valami feszesen állót erőszakkal, minden erejének ráfordításával mozgat, ide-oda hajlít. Köveket feszegetni. A megsülyedt szekeret dorongokkal feszegetni. Kifeszegetni az ajtókat sarkaikból. Fölfeszegetni a leásott határkövet. Átv. rejtett, bonyolodott tárgyat fürkész, űz-fűz, hogy világra, tudomásra hozza, különösen oly ügyet, melynek földerítése másoknak rövidségére, kárára lehetne. Igen feszegetik azt a dolgot, aligha ki nem sűl.