, (fe-sz, rokon vele a hellen πησσω, πιεζω, a német fest) fn. tt. fesz-t, többesben szokatlan. Jelenti valamely testnek szilárd igenyességü, de bizonyos korlátok közé szorított állását, melynél fogva az mintegy hajthatatlan, merev állapotban van. Innen jő: feszes, feszeleg, feszűl, feszít stb. Ellentéte: hajlékonyság, tágas, kényelmes, szabad mozgás. Átv. beszédbeli, irásbeli fesz am. erőtetett, a szabályokhoz szolgailag ragaszkodó, modoros beszéd v. irás.