, (fěsz-ěk, megegyezik vele a vastaghangú: vaszok v. vaczok, továbbá a finn pesä, s a mennyiben az f és n [m] között is rokonság van, a német Nest) fn. tt. fészket. 1) Tulajd. apróbb állatoknak, különösen madaraknak sokszor igen mesterségesen egybefűzött ágyok, melyben tanyázni és szaporodni szoktak, mely egyszersmind kisdedeik bölcsője gyanánt szolgál. Fészket rakni tövisekből, gazból, sárból, tollakból stb. Darázs-, egérfészek. Fecske-, veréb-, sasfészek. Fészekben v. fészken ülni. Fészekbe tojni. Rosz madár az, mely más fészkébe tojik, vagy maga fészkébe rutít. (Km.) Kirepülni a fészekből. 2) Átv. tanya, hely, melyben valaminek eredete, s létezésének tartós oka van; oly hely, melyben valami, mint fészekben nyugszik. Sárfészek am. állandó sárnak tanyája; tolvaj-, zsiványfészek, am. tolvajok, zsiványok buvó, menedékhelye; malomkőfészek am. malomkő tokja; fenékfészek am. az épület fenekének alaphelye; födélfészek, melyen a födélfák nyugszanak; koldúsfészek, tetüfészek, szemétfészek, virág-, palántafészek stb.