, (fes-t, a perzsában nü-visten am. irni) áth. m. fest-ětt, htn. ~ni v. ~eni. 1) Eredetileg valamely testet bizonyos szinü vonásokkal bevon, behúz, s mintegy rétegesít. Arczát pirosra festeni. Vérrel festeni a földet. A ház falát sárgára, zöldre festeni. 2) Szinét eresztve beken, bemázol. Ez a posztó igen fest (fog). 3) A tárgyakat bizonyos színben tünteti elé, adja vissza. Némely látcsők festenek. 4) Valamely tárgy külső alakját szines vonásokkal ábrázolja, s mintegy az eredetiről lefejti, lefesleti. (V. ö. FES). Képet festeni; virágokat, fákat, tájakat festeni. Embert, állatokat festeni. Valakit tetőtől talpig lefesteni. 5) Átv. valamely tárgy sajátságos jegyeit, vagy személy jellemét, tulajdonságait, szóval élénken eléterjeszti, s mintegy képmásukat adja. A költők, kivált regényirók gyakran tárgyakat, személyeket festenek. Rútul lefestették őt vetélytársai. Némely tájejtéssel: föst.