, (fér-j) fn. tt. férj-et. A j betű toldalékképző gyanánt áll, mint a fűrj, eperj, szederj szókban is. Jelent tulajd. oly férfi személyt, kinek felesége van, a feleség hites társát. Férj és feleség, egy test és lélek. Férjhez menni, azaz valamely férfival törvényes házassági viszonyba lépni. Férjhez kérni, adni a leányt. Kicsiny a lány, férjhez kérik, nem mehet. (Népd.) Férjét szeretni. Férjéhez hű lenni. Férjét elhagyni. Férjétől elválni. Fiatal, vén férj. A köznép a férjet úrnak is mondja, sőt a közrendü asszonyok férjem helyett általán uram szóval élnek.
"Nem szeretem az uramat,
Csak a kisebbik uramat."
Népd.
V. ö. FÉR, (1).