, (fel-ső-bb-ség) fn. tt. felsőbbség-ět. 1) Oly tulajdonság, melynél fogva bizonyos tekintetben mások előtt állunk, valamely előjogunk, igényünk van fölöttök. Szellemi, müveltségi felsőbbség. Rangbeli, hivatalbeli felsőbbség. Erkölcsi felsőbbség. 2) Előljáróság. A felsőbbség iránt tisztelettel viseltetni. A felsőbbségtől engedelmet kérni valamire.