, FÖRGETEG, (fěr~ v. för-g-et-eg) fn. tt. fěrgeteg-ět. 1) Igen erősen rohanó, s nem egyenes irányban, hanem örvényesen, s mintegy ferdén tolongó szél. Tengeri fergeteg; havas fergeteg. Dühös, pusztitó, orditó fergeteg. Hordjon el a fergeteg. Jön, mint a fergeteg.
"Ha látom a fergeteg idejét,
Benyomom a süvegem tetejét."
Népd.
2) Az ily erős szél által fölkergetett porfellegek a szárazon, vagy vízhullámok a tengeren, vagy hóval, esővel terhelt s kóválygó felhők. Fergeteggel érkezett jégeső. A záport porfergeteg előzte meg. Valamint több rokonképzőjü szók, pl. rengeteg, sivatag, zuhatag stb. úgy ez is melléknévül is használható, s am. szüntele nül forgó, kevergő.