, (fér-ěg, mely t. i valamibe fúrja magát, vagyis fireg forog, rokon vele a latin vermis, német Wurm, arab kermes stb.) fn. tt. férget, tb. férgek. 1) Állattani: szoros ért. azon apró állatok neme, a gerincztelenek osztályából, melyeknek piros vérök nincs, s külső érzékjelek nélkül szükölködnek, és lábatlanok, hanem testeik öszvehuzása és kinyujtása által mozognak, s melyek az állatország hatodik, és utósó osztályt teszik. (Vermis). Ilyenek a pondrók, giliszták, bélgiliszták stb. Babféreg, buzaféreg, sajtféreg, tormaféreg. Fészkelődik, mint a tormába esett féreg. (Km.) Ritka alma, kiben féreg nincsen. (Km.). 2) Népnyelven, mindenféle kártékony vagy undok állat, milyenek a farkasok, kigyók, békák, egerek, poloskák, állatok testén élődő különféle bogarak stb. Csunya, utálatos, undok féreg, büdös féreg, toportyán féreg (medve). Tisztátalanság miatt majd megeszik a férgek. Teli van a feje, ruhája féreggel, (tetűvel), hogy a féreg (egér) rágja le a füledet. (Kriza János).