, (fény-ěs) mn. tt. fényes-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Ami magából fényt bocsát ki, ami fénynyel van körülvéve, kicsiszolt, köszörült. Fényes nap, fényes gyémánt, fényes csizma, kard. 2) Fény által kivilágított. Fényes teremek, utczák. 3) Átv. ért. pompás, nagy költségre mutató. Fényes ház, udvar, élet. 4) Dicső, jeles, nevezetes. Fényes tett, fényes diadal. Fényes ottomani kapu, a török császári udvar.
Rokonokul tekinthetők különösebben a hellen ϕαεινος, latin venustus, bonus, szanszkrit punjasz (jó, erényes) stb.