, (fen-tő v. fen-t-ő, fen részént mint határozó, részént mint ige után) fn. tt. fentő-t. 1) Kerék sugara, mely a kerékagytól a keréktalpig terjed, s ezt a beomlás ellen óvja, mintegy fentartja, máskép küllő vagy záp. 2) Egy kötés, vagy fonaték hajma. Egy fentő veres-, foghajma. Ennek eredete talán fontó, fonató, mivel a hajmafejek öszve vannak fonva. 3) Átv. ért. fészekfentő, am. a fészeknek utósó (legfenső) szülötte; utósó gyermek. 4) Gömörben am. mézes, mákos sült tészta, (mézzel fent tészta). 5) Marczal mellékén: kisded sajtár (talán a fejtő, fejető szóból átalakítva).