, (fen-e) mn. tt. fenét, tb. fenék. Átv. ért. am. fen-ő, ami fegyvert, körmöt, fogat fen mások ellen, azaz vad, vérengző, pusztító, kegyetlen, fenekedő. Fene vad, fene állat, fene bogár, fene ember, fene természet, fene rűh, fene rák.
Rokonságok, a következő szót is ide értve, a török fena (rosz), hellen ϕονη, ϕονος (ölés, gyilkosság) stb.