, 1) Széles ért. azon igen fínom anyag, mely szemeinkre hatva, a körüllevő testeket láthatókká teszi, máskép: világ, világosság. Nap fénye; verő fény, csilárok, lámpák, gyertya fénye. A bagoly is fényre néz. (Km.) Szem fénye. Úgy szereti, mint a szeme fényét. (Km.) 2) Szorosb ért. a világosságnak főfoka, mely a látidegekre különös hatással van. Déli napfény, lángok fénye. 3) Ragyogás. Drágakövek, köszörűlt fegyverek fénye. 4) Átv. ért. világos látás, tudomás. Fényre hozni, deríteni valamit. 5) Pompa, nagy költséggel járó életmód. Fényt űzni. 6) Dicsőség, kitünő állapot. Nagy fényre emelkedni. Nagy fényben lenni.
Eredetére nézve fe-eny, vagyis felső, azaz világos anyag, l. fehér szó származtatását; egyébiránt rokonok a hellen ϕαινω, ϕανος, ϕαντος, szanszkrit bhan (fény, világ), bhânusz (tűzhely, tüzelő), góth fun (tűz), német Funke, sínai ming, latin fenestra stb. l. FÉNYES szót is. Rokonnak tekinthető a magyar fen ige is, melyet fénkő és fénszaru szókban tájszokásilag szintén megnyújtva ejtenek.