, FENYITÉK, (feny-ít-ék) fn. tt. fenyíték-ět. 1) Büntetés, melyet valakinek elkövetett bűneiért szenvednie kell, különösen, melyet bírói itélet szab a bünös ellen. 2) Szelidebb ért. bizonyos erkölcsi korlátok, melyek a törvények áthágása ellen állíttatnak. Fenyíték alatt tartani a katonaságot. Máskép: fegyelem.