, FÖNSÉGĚS, (fen~ v. fön-ség-ěs) mn. tt. fenségěs-t v. ~et, tb. ~ek. 1) A magasnak, nagynak azon neme, mely leginkább szellemi, erkölcsi és széptani ért. mások felett áll. Fenséges eszme, képzelet. 2) Fejedelmi vérből származott személyek czíme. Fenséges főherczeg. Fenséges koronaörökös. Az uralkodó fejedelmek: felségesek.