, (fenn-akad) ösz. önh. 1) Magas helyen akad. Kalapja fennakadt a fán. Fennakadt a szegen. 2) Úgy megakadt, megsülyedt, hogy se ide, se oda nem mozdulhat. Fennakadt a szekér a sárban. A hajó fennakadt a zátonyon. 3) Átv. ért. valamiben megütközik, megbotránkozik. A szigorú erkölcsbíró mindenen fennakad. V. ö. AKAD.