, (fel-talál) ösz. áth. 1) Eddig ismeretlen dolgot napfényre hoz, föllel. Columbus feltalálta Amerikát. A puskaport barát találta fel. 2) Valamely elveszettet keresés által meglel, nyomára jő neki. Feltalálni az eltévedt gyermeket. Visszaható névmással am. leleményes, elmés észszel valamely zavarból kivágja magát. Feltalálni magát. Jól feltaláltad magadat.