, (fel-tár) ösz. áth. 1) Kaput, ajtót, ablakot egészen felnyit, és nyitva hagy, vagy átv. ért. a kapu, ajtó, ablak által elzárt tért, udvart, teremet nyilttá teszi. Feltárni a templomot, szobát, udvart. 2) Szélesb ért. eltakart, elfödött, elrejtett dolgot felföd, láthatóvá tesz. Feltárni a rejtett kincseket. Feltárni a szív titkait. V. ö. TÁR, áth.