, (fel-oszlik) ösz. k. Mondjuk valamely testről, egészről, erkölcsi testületről, midőn alkotó vagy egészitő részei között az öszvefüggés megszünik, midőn ezek egymástól szétvalnak. Feloszlik a rohadásnak indult test. Feloszlik a társulat. Feloszlik a gyűlés. Az ünnepély bevégeztével feloszlik a nép. V. ö. OSZLIK.