, (fen-ěg-et) áth. és gyakor. mult. feněget-tem, ~tél, ~ětt. 1) Tulajd. ért. valamit gyakran fen. Fenegetni a kardot, a kaszát. 2) Átv. ért. a haragnak, boszúnak bizonyos jeleivel ijeszget, s mintegy boszuálló vagy büntető fegyvert fen valaki ellen. Veréssel, börtönnel, halállal fenegetni a gonosztévőt. A második értelemben szokottabb: fenyeget. V. ö. FENY elvont gyököt. Így fene is tájdivatosan: fenye.