, áth. m. fen-t. Szilárd testet csiszolás, dörzsölés, köszörülés által élesít. Kést, kaszát, sarlót fenni. Igen feni a bicskáját. (Km.) Átv. ért. fogát fenni valakire v. valamire. Hanghasonlat miatt néha am. ken; innen: ken fen, keni feni, öszvekente fente magát. Öszvetételei: befen, kifen, megfen, öszvefen, szétfen. Származékai: fene, feneget v. fenyeget, fenekedik stb.