v. FÖLÜL, (fěl~ v. föl-ül) névutó, még on, ěn, ön, ~n ragú neveket is vonz, s a köz életben az ü-t, mint minden ül ragokban, hosszan is ejtik. Házon felűl, asztalon felűl. Városon felűl. Erdőn felűl. Személyragozva önmagában nem használják, hanem rajta kiséretében. Rajtam felűl, rajtad felűl. Rajtunk felűl, rajtok felűl stb. Különbözik a fölött névutótól; ez azt jelenti, hogy valamely tárgy egy másikra vagy másikon tetőirányosan függ, lebeg stb. pl. ház fölött, város fölött repdesnek a madarak. Felűl pedig azt teszi, hogy az égtájra vagy sorozatra nézve valami a másiknál fölebb áll. Városon felül, erdőn felül, am. a várostól, erdőtől éjszakra vagy éjszak felé. Házamon felül, am. az én házam felső részén vagy felső szomszédságában. Különbözik: felül, mely az ~n ragot sem kivánja maga mellé. l. FELÜL, (1). A helyesirásban is egyiket a másiktól megkülönböztetni czélszerű volna az által, hogy a fělül-t mindig fölül-nek irnók.