, (fel-ró) ösz. áth. Tulajd. éles eszközzel, pl. késsel valamit fölmetsz, különösen, emlékeztetés végett följegyez. Felróni a leszolgált urbéri napok számát. Felróni botra a dézmakeresztek mennyiségét.
"Rója fel a rézfokosom nyelére,
Hány itcze bort ittam én ma hitelbe."
Népdal.
Átv. ért. emlékezetbe följegyez, eszébe vesz, megjegyez magának valamit. Ezt felrovom magamnak. V. ö. RÓ.