, (fel-tör) ösz. áth. 1) Erőszakos töréssel felnyit valamit. Feltörni a boros pinczéket. Feltörni a házat. Feltörni a diót, mogyorót, a szilvamagot. Feltörni a pecsétet. 2) Az eddig szántatlan mezőt, gyepet felszántja. Feltörni a marhalegelőt. 3) A testnek valamely részét erős dörzsölés által fölsérti, fölsebesíti. Az iga feltöri az ökör nyakát. Az ujoncz lovas feltöri farát, czombját. A csizma feltörte a lábát. A kasza, kapa feltöri a gyönge tenyeret.