, (fel-ső) mn. tt. felső-t. Általán, ami a vele viszonyban levők közt legmagasabb helyen, vagy állapotban van. Ellentéte: alsó. Felső város, alsó város. Felső emelet a házban. Felső fiók az ablakban. Felső Magyarország. Felső ruha. Felső tisztviselő. Felső rendüek. Viszonylagos természete miatt a fokozást is fölveszi: felsőbb, legfelsőbb. A kir. táblai törvényszék felsőbb a vármegyeinél. Az őrnagy felsőbb a kapitánynál, s ez felsőbb a hadnagynál. Legfelsőbb helyre folyamodni.