, (fel-ső) fn. tt. felső-t. Harmadik személyraggal: felsője v. felseje (v. fölseje), felsőjök v. felsejök. 1) Azon rész, mely a többi fölött van; valaminek föle, teteje. A hajó felseje. Az asztag felseje kicsirádzott. 2) A hivatal-, rangsorozatban azon személy, ki közvetlenül előttünk áll. A káplár felsője az őrmester, ezé a hadnagy. 3) A közönséges, úgynevezett magyar kártyajátékban személyt ábrázoló lap, melynek jelszeme az ábrázolt személy fejénél van, s értékére nézve a király után, és az alsó előtt áll. Tökfelső, vörösfelső, makkfelső, zöldfelső. Másképen: filkó. Felsővel elütni az alsót.