, (felső-fok) önz. fn. A nyelvtanban a melléknevek azon módosulata, midőn a hasonlításban egy tárgynak többek vagy mindenek fölött elsőséget tulajdonítunk (Superlativus gradus). Máskép legfelső fok. A magyarban ma leg szócskával fejeztetik ki, melyet a középfokú melléknév elébe teszünk, pl. legjobb, legszebb, legerősebb, legnagyobb; régiesen, sőt tájdivatosan ma is leg helyett mentől (= mindtől) használtatott: mentől jobb, mentől szebb.