v. FÖLSÉGĚS, (fel~ v. föl-ség-ěs) mn. tt. felséges-t v. ~et, tb. ~ek. Általán, ami bizonyos tekintetben mások fölött áll, a mindennapinál, közönségesnél sokkal magasabb, emelkedettebb. Felséges eszme, gondolat. Felséges terv. Különösen 1) széptani ért. ami másokat felmúlva bámulást és tiszteletet támaszt, gerjeszt maga iránt; ami a szellemi vagy erkölcsi erőnek fő fokán áll. 2) A fejedelmi személyek czíme. Felséges császár, felséges király.
Közbeszédben, mely a dolgokat nagyitva szereti dicsérni, gyakran közönségesebb, de némileg kitünő dolgoknak is tulajdonittatik. Felséges mulatság, felséges idő. Felséges tréfa stb.