, (fel-rúg) ösz. önh. Lábával hátra rúg; különösen, felrúg a ló, szamár, öszvér stb. midőn farát egészen fölveti, fejét pedig a szügyének szegzi. Felrúg a paripa, s leveti ülőjét. Tréfás népnyelven am. megdöglik. Felrugott, mint a czigány lova. Átv. ért. valaminek becse, ára magasra száll, értéke, mennyisége növekedik. A gabona ára ismét nehány garassal felrugott. Esztendei kiadásai felrúgnak öt-hat ezer forintra.