, (félre-těsz) ösz. áth. 1) Megkezdett munkát abbanhagy, folytatni szűn. Félretenni a mesterséget, s kereskedésbe kapni. 2) Valamit az útból, láb alól eltesz, elhelyez. Tedd félre azt a korsót, széket. 3) Fejrevalóját egy oldalra csapja. Félretenni a kalapot, süveget, sapkát. 4) Valamit gondoskodásból megtakarít. Félretenni bizonyos mennyiségü pénzt a véletlen költségek födözésére. 5) Jogtanilag semmibe sem vesz, semmisnek tekint, figyelemre nem méltat. Némely törvényszerütlen kötéseket a bíró egyszerűen félretesz.