, (fél-re) isz. Élünk vele, midőn valakit, mint utunkban állót intünk, felszólítunk, hogy térjen ki. Félre az utból! Félre! mert mindjárt elgázolnak. Különösen több közmondásban, am. tágulj, adj helyet annak, aki vagy ami különb a maga nemében. Félre paraszt, ma tiszteket verbuválunk. Egykori toborzók közmondása. Félre pöhöly, jön a bajusz. Félre bajusz, jön a szakál. Félre bokor, itt a fa, v. jön az erdő. Félre bocskor, jön a csizma. Félre taliga, jön a szekér v. kocsi. Félre kocsi, jön a hintó. Félre putri, jön a gunyhó. Félre falu, itt a város. Széles kedvüleg szólva: Félre gondok, félre bú.