, (fél-re) ih. 1) Az egyenes vonaltól, egyenes útról eltérve, görbén, görbére. Félre állni, menni az útból. Félre vezetni a vándort. Félre tekerni a nyakát. Félre húzni a száját. Félre csapni, félre térni, félre indulni, félre fordulni, félre lépni, félre nézni; félre nyomni a csizma sarkát; félre ütni a kalapot; félre vetni a könyvet; félre tenni a megkezdett munkát. Félre vonni a vállát. 2) Egy oldalra. Félre vetni a subát, köpönyeget, dolmányt, mentét. Félre verni a harangot. 3) Árnyékszékre, szükségre. Félre menni. 4) Balul, hibásan, más értelemben, bolondul, oktalanul. Félre érteni a mondottakat. Félre magyarázni más beszédét. Félre ismerni valakit. Félre beszélni. Össze is irják. Öszvetételei: Jobbfélre, balfélre.