, (félre-tétel) ösz. fn. 1) Elmellőzés; midőn valamely kezdett munkát oly feltétellel hagyunk abban, hogy azt többé folytatni vagy ideiglen elővenni nem fogjuk. Valamely ügynek, szinműnek félretétele. 2) Cselekvés, midőn valamit gondoskodásból, előrelátásból külön teszünk a végre, hogy annak idején használhassuk. A jövedelem egy részének félretétele. 3) Jogtanilag semmisnek tekintés, figyelemre nem méltatás. V. ö. FÉLRETĚSZ.