, (fel-ől v. fel-ő-el, fél főnévtől) névutó. Személyragozva: felőlem, felőled, felőle, felőlünk, felőletěk, felőlök. Jelent 1) Kiindulást, távozást bizonyos helyről, vidékről. Éjszak felől fú a szél. Nyugot felől jön az eső. A vaspálya Pest felől megy Vácz és Szolnok felé. Sok felől, száz felől, annyi felől, minden felől. 2) Gyakran a leható ról ről névraggal egyértelmü és felcserélhető, midőn ezen igék: tud, hall, gondol, vél, gyanít, sejt, mond, vall, hisz, s hasonlók vezérlik a mondatot. Nem tudok ezen dolog felől semmit. Azt hallottam felőle, semmi sem lesz belőle. (Km.). Azt nem hiszem felőle. Én minden ember felől jót gondolok, míg roszat nem tudok felőle. Különbözik: felül.