, (fél-ő) mn. tt. félő-t. 1) Aki valamitől fél, tart. Könnyen félő ember nem katonának való. Öszvetételben: istenfélő, azaz jámbor, vallásos. 2) Kitől vagy mitől tartani, félni lehet. Ezen ember ránk nézve igen félő. Félő uton járni. Közönségesebben egész mondatokhoz legelűl köttetik és annyi mint: félni lehet. Félő, hogy ha sokáig késünk, elesteledünk. Félő, hogy a sok hó miatt tavaszszal áradások lesznek.