, (fel-oldozás) ösz. fn. 1) Valamely megkötött, bebonyolított tárgynak teljes felbontása, szétválasztása, vagy többeknek egymás után feloldása. A betakargatott rőfös áruk feloldozása. 2) Bírói itélet, melynél fogva valaki a vád és büntetés alól fölmentetik. 3) Egyházi ért. szertartás, mely által a pap a töredelmes gyónót Isten személyében és itélő széke előtt a bevallott bűnöktől, és azok büntetésétől felmenti.