, (fel-körömzsél) ösz. áth. Keményen befeszített és erősen huzkált körmökkel felszakgat valamit. Verekedésben felkörömzsélték arczát, kezét. A haragos macska felkörömzséli a kutya pofáját. Átv. ért. éles eszközzel valamely test fölszínét, kérgét felsértegeti. Hegyes bottal felkörömzsélni a fákat. A tövisek felkörömzsélték a testét. Vastag hangon, és tájdivatosan: felkaramzsál, felkaramzsol.