, (fel-mond) ösz. áth. 1) Valamit hangosan elmond, elémond. Felmondani a leczkét. 2) Valakinek megmondja, hogy a nála lévő kölcsönt, vagy használt idegen birtokot bizonyos időre adja vissza. A lakóknak felmondani a szállást. A haszonbérlőnek felmondani a bérlést. Az adósnak felmondani a tőkét. Átvitetik az urak és tisztek, cselédek közti viszonyokra is. Az úr tisztének, szolgájának, s ezek viszont uroknak felmondhatják a szolgálatot.