, jobban: FÖLLEG, (fel-leg v. fel-l-eg) fn. tt. fölleg-ět. Általán, valamely magasan elterjedő, fenn lebegő, fölemelkedésben létező. Innen föllegvár, azaz magas vár, vagy a várnak emeltebb része; porfölleg, füstfölleg. Különösen: a magas égen látszó foltok, vagyis oly felhők, melyek esőre nem mutatnak, de az ég kék boltozatát némileg elhomályositják. Köz nyelven felcseréltetik a felhő szóval is. Képes kifejezésben jelenti a felettünk levő eget, égboltozatot. Fölemelkedni a fellegbe, vagy túl a fellegeken. V. ö. FELHŐ.
A szanszkritban fölleg: p-haligah; az arabban pedig felek am. ég.