, (fel-kantároz) ösz. áth. Kantárra fog, kantárt vet fejére. Felkantározni a kocsis, vagy nyerges lovat.
"Fel van az én lovam kantározva,
El is megyek a rózsámhoz rajta."
Népd.
Átv. ért. valamely málhát, vinni való irományokat, edényeket szíjjal, madzaggal, vékony kötéllel öszvefűz, melynél fogva biztosabban vihesse. Felkantározni a periratokat. Felkantározni az ételes fazekakat. V. ö. KANTÁR.