, (fél-hold) ösz. fn. 1) A holdnak azon állása, midőn csak féltekéje világos, mi középidőben történik az újhold, és telihold között. 2) Azon jegy, mely félholdat mutat, ábrázol. Félhold a naptárakban. Különösen, a törökök jegye, melyet a szultán czimerén, a hadi zászlókon, tornyaikon stb. láthatni. Átv. ért. jelenti a török hatalmat, birodalmat. A félhold ellen víni. Megtörni a félhold uralmát. 3) A várépitéseknél, a bástyák azon neme, melyek a várárkon kivül feküsznek, s félholdat képeznek.