, (fel-hány) ösz. áth. 1) Magasra, alulról fölfelé hány. Felhányni szekérre a kévéket, ganajt. Felhányni az árokból a földet. Felhányni az istállópadlásra a szénát. 2) Felhalmoz. Felhányni baglyába vagy petrenczékbe a szalmát. Felhányni az utczai sarat. 3) Kutatás végett felforgat, feldúl. Felhányni az ágyat, ruhaneműket, asztalon heverő könyveket. Mindent felhánytunk, még sem akadtunk rá. 4) Valamit szemre lobbant, felhoz. Felhányni valakinek elkövetett csínyeit. Felhányni a jótéteményeket. V. ö. HÁNY, áth.