, (fel-fogad) ösz. áth. 1) Felvállal, fölvesz. Felfogadni az árva gyermeket. Felfogadni valakit fiának. 2) Szolgálatra, munkára felbérel. Felfogadni valakit inasnak, szolgálónak, napszámosnak. 3) Adott szóval, esküvel megigér, föltesz valamit.
"Felfogadtam száz meg százszor,
Hogy én nem szeretek máskor."
Csokonai.
4) Önh. ért. valakivel viszonyos szerződést tesz oly dolog felől, melyet bizonyosan egyik sem tud, vagy melyről mindenik fél azt hiszi, hogy ő tudja bizonyosan. Felfogadni száz forintban, hogy a lóversenyben ez vagy amaz lesz nyertes. Fogadjunk fel! Ez értelemben igekötő (fel) nélkül szokottabb.