, (fel-fú) ösz. áth. 1) Valamit fúva, fuvás által feldagaszt. Felfúni a dudát, hólyagot. Nem hólyag, hogy felfújad. (Km.). 2) Magasra fú valamit. Felfúni a füstöt, füstkarikákat. A szél felfúja a papirossárkányt. 3) A tüzet feléleszti, felszítja. 4) A beszívott levegővel magát felduzzasztja. Felfúni a pofát. Felfúni magát. 5) Tréfás vagy feddő ért. Ne neked, fúd fel! No már most felfúhatod, azaz vedd hasznát, ha tudod, vagy tégy vele, amit akarsz. V. ö. FÚ.