, (fel-forgat) ösz. áth. és gyakor. Valamit folytonosan, vagy több tárgyat egyszerre felhány, fölkever, rendetlenségbe hoz, feldúl, feldönt, feltaszigál, szóval: rendes helyzetéből, állásából viszszásba, fonákba tesz át. Felforgatni az üres hordókat. Felforgatni az egyszer végig csépelt gabonát. A förgeteg felforgatja a sátorokat. A nyavalyatörős felforgatja szemeit.
"Felforgat a vas századok érczkeze
Mindent."
Berzsenyi.
V. ö. FORGAT.