, (fel-fordúl) ösz. önh. 1) Általán, valami úgy fordúl, hogy alja vagy oldala fölfelé álljon, és viszont. Felfordúl a szekér a lejtőn. 2) Átv. ért. a gyomorról mondják, midőn fölkeveredik, s a bevett ételt italt fölfelé hajtja, kiokádja. Tréfás, és népies nyelven: meghal, megdöglik. Felfordult a szegény, Isten nyugasztalja! 3) Rendes állapota megzavarodik, szokott forgása felbomlik.
"Felfordúlt a világ, eltörött tengelye,
Régi járásának se nyoma, se helye."
Faludi.