, (fel-fog) ösz. áth. 1) Valamit mentében, siettében, futtában stb. feltartóztat, akadályoz. Felfogni árokkal a folyó homokot. Gáttal, töltéssel felfogni az árvizet. 2) Fölvesz, fölemel. Felfogni karra a fáradt gyermeket. Felfogni sárban a ruhát. 3) Pártul fog, védelmez. Felfogni az elhagyott árvának ügyét. 4) Észszel felér. Felfogni az eléadott tant. Felfogni valakinek tervét, szándékát, indítványát. 5) Felszakaszt, fölmetsz. A gyepet nehezen fogja fel az eke. 6) A növény valamit ellep. Felfogta a gyom az udvart, a fű az elhagyott utakat.