, (fél-el-m-es) mn. tt. félelmes-t v. ~et, tb. ~ek. 1) Félelemmel teljes, aki nagyon fél. A gyönge állatok jobbára félelmesek. Félelmes gyerek, asszony. "Félelmes lölköket a kénban megbátorítanája." Debreczeni Legendáskönyv. 2) Szokottabb ért. akitől vagy amitől félni kell, veszedelmes, félelmet okozó. Félelmes úton, erdőségen járni. Ez igen félelmes reánk nézve. Régente eléjön tiszteletteljes értelemben. "Ez ember vala igaz és félelmes" (timoratus). Tatrosi codex. V. ö. FÉLELEM.