, (fel-el-et) fn. tt. felelet-ět. Általán, válasz, vagyis azon elmondott, vagy irásba foglalt szók öszvege, melyet a mondottakra, vagy irottakra válaszul adunk. Különösen 1) Szoros ért. válasz a feltett kérdésre. Kielégitő, rövid, hosszú felelet. Kérdés, feleletet vár. Erre csak az a felelet, hogy stb. 2) Válasz, melyet egyenes felszólítás, kérdezés nélkül, de a dologhoz szólva adunk, pl. a tanácskozásokban, mások állitásainak megczáfolásában. 3) Válasz, melyet egyik peres fél a másik állitásai ellenébe felhoz. 4) Számadás, okadás. Valakit feleletre vonni. Ezért felelettel tartozol. A felelet terhe minket nyom.